Kerekecske kutacska - Újabb ölbeli játékok

Sándor Ildikó néprajzkutató, pedagógus a 2005-ben kiadott Tücsökringató című gyűjtemény sikere nyomán vállalkozott a folytatásra. A kilencven újabb ölbeli játékot a kiadó kisgyermekes családoknak, bölcsődei kisgyermek-nevelőknek, óvónőknek ajánlja. Azoknak, akik az ősi hagyományok továbbadását helyezik előtérbe, s meghittségükkel azt a szeretet pótolják, amit a növekvő médiafogyasztással jellemezhető mindennapjainkban a kicsik elvesztenek. A gyermeki érdeklődést felkeltő világ pedig rendkívül gazdag, a cirógatók, höcögtetők és kézfejcsipkedők eleink bölcsességét, kedvességét idézik. A műfaj leginkább a mondókához hasonlít, fontos, hogy rövid legyen, a rímes-ritmikus szöveget recitáló hanghordozással, vagy énekelve adják elő. Fontos eleme az érintés, illetve a mozgás.
A könyv tömören foglalja össze e játék fogalmát, jellemzőit, közérthetően fogalmazza meg stíluselemeit. Külön kitér a csoportos foglalkozásokon, valamint a gyermektáncházban való alkalmazására.
A kutató konkrét gyakorlati példával illusztrálja a leírtakat. A református egyház fenntartásában lévő zsoboki (Kalotaszeg) Bethesda Gyermekotthon és Szórvány-iskolaközpontban – a Nemzeti Tehetség Program keretében – a Hagyományok Háza munkatársai hetven árva, félárva, vagy terhelt szociális hátterű gyermeket tanítanak. E háromnapos rendezvények tapasztalatait is megismerheti az olvasó.
A szerző útmutatójában felhívja a figyelmet, hogy e játéktípus a szülők és nagyszülők körében is népszerű, viszont az ismert „játszások” száma töredéke a korábbi nemzedékek foglalkozásainak. Ennek oka lehet a többgenerációs együttélési forma felbomlása, valamint a családmodellek átalakulása is.
A kötet jól áttekinthető, az egy hangnemben leírt kották mellé Sándor Ildikó az érintéses kontaktust is pontosan feltünteti, minden szemelvényhez figyelemfelkeltő, ízléses rajz is társul.
Az „ölbeli játékok” fogalom egyébként Kiss Áron nevéhez kötődik, aki 1891-ben megjelent Felnőttek játéka ölbeli gyerekekkel című kötetét egy évtized kitartó kutatása nyomán tette közkinccsé.  A munka korszakalkotó volt, írója méltán érdemelte ki a „neveléstörténet Liviusa” jelzőt.