A népzene kultúrkörei

Népzenei kultúrák összefüggéseinek vizsgálata öntanuló rendszerekkel

Ebben a könyvben egy olyan számítógépes kutatás eddigi eredményeit és tanulságait szeretném nyilvánosságra hozni, amely népzenei kultúrák kapcsolatait elemzi a számítógépes „adatbányászat” és mesterséges intelligenciakutatás módszereivel. A kutatás másfél évtizede alatt létrehoztam egy népdaladatbázist, amely jelenleg összesen 44, európai, ázsiai, É- és D-amerikai kultúra mintegy 50 000 dallamát tartalmazza, és kidolgoztam az elemzéshez szükséges öntanuló algoritmusokat is, amelyek mintegy „maguktól” keresik meg a dallamok kapcsolataiban rejlő átfogó zenei szabályokat, rendezettségeket.
Az eredmények hat, jól azonosítható kultúrkörben, és sajátos zenei rendszerben élő zenei „nyelvcsaládot” mutatnak ki Eurázsiában, és az amerikai indiánok zenekultúráit is ebben a keretben helyezik el. Ezek a nyelvcsaládok részint közös földrajzi térségben élő népek kulturális kölcsönhatásaira, részint jogosan feltehető zenei „ősnyelvek” kisugárzására, továbbélésére vezethetők vissza. A magyar népzene a hat közül éppen annak a Kárpát-medencétől Anatólián, a Kaukázuson, a Volga-Káma vidéken át Mongóliáig, Kínáig, sőt É-Amerikáig és az Andok vidékéig felbukkanó zenei nyelvcsaládnak, kultúrkörnek a tagja, amelyet Szabolcsi Bence 1934-ben „hatalmas zenei nyelvláncnak” nevezett, és amely az újabb eredmények alapján feltehetően egy igen régi közös zenei ősnyelv mai leszármazottait öleli fel. Az eredmények szerint ez a zenei ősnyelv éppen a magyar népzenében él mai legteljesebb állapotában, így kézenfekvő a következtetés, hogy népzenénk az ősnyelvnek közvetlen, egyenes ági leszármazottja.
A következtetések alátámasztására könyvemben kottapéldák találhatók.
Remélem, hogy a könyv ilyen formában nemcsak a népzene vagy a számítástudomány iránt különösen érdeklődő, hanem a magyar kultúra iránt általában fogékonyságot érző olvasó számára is érdekes lehet.

CD-melléklettel!

Juhász Zoltán