Furulyakották
Közreadja: Lachegyi Imre
A 77 előadási darab szopránfurulyára című kotta célja, hogy hozzájáruljon az alapfokú hangszeres repertoár bővítéséhez. A darabok kiválasztásánál Lachegyi Imre igyekezett egyrészt a legszélesebb stiláris választékot nyújtani, másrészt különböző nehézségi szintű anyagot összeállítani. A kötetben szereplő művek legnagyobb része billentyűs hangszerre komponált darabok átirata; a kíséretek kidolgozásánál (amelyet a kiváló csembalista, Oláh Aino készített el) az egyszerűségre törekedtek, hogy akár a hangszeres tanár is kísérhesse növendékét. A kötet végére néhány népszerű kétszólamú mű került.A kötet szerzők szerinti elrendezésben tartalmazza a darabokat, melyek így nem feltétlenül nehézségi sorrendben követik egymást. Mivel a kiadvány nem hangszer-iskola, hanem gyűjtemény, az előadói utasítások tekintetében csak a legszükségesebbekre szorítkozott a közreadó, a tanárokra bízva a frazeálás, dinamika, tagolások megoldását.
Szerző: Bali János EMB 14409
A kötet szerzője, a kiváló magyar barokkfuvola- és furulya-játékos, Bali János nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy útmutatást adjon a tanácstalan furulyásoknak a rendkívül izgalmas és nem könnyen megválaszolható kérdésben: Hogyan "kell" a barokk darabokat díszíteni? A választ maguk a korabeli muzsikusok adják meg - a gyűjtemény ugyanis kizárólag korabeli díszítéseket (illetve már eleve gazdagon díszített darabokat-tételeket) tartalmaz az 1550 és 1760 közti, tehát valójában a késő reneszánsztól a korai illetve az érett barokk különféle nemzeti stílusain át egészen a rokokóig terjedő időszak repertoárjából válogatva. Egy-egy mű vagy tétel eredeti dallama, illetve ugyanezen dallam több különböző, díszített verziója a kottában mindig egymás alatt található, ily módon a különféle díszítési lehetőségek könnyen összehasonlíthatók. A rendkívül értékes és informatív bevezető tanulmányban Bali János alapvető történeti áttekintést ad a témáról, valamint hasznos gyakorlati tanácsokkal látja el a gyűjteményt használó muzsikusokat, a kötet végén pedig majdnem teljes terjedelmében közli G. L. Conforto (1693) illetve J. J. Quantz (1752) díszítés-táblázatát.
101 etűd, népdalváltozat és karakterdarab furulyára és G-kulcsban játszó más fúvósok számára. Szerző: Oromszegi Ottó
Georg Philipp Telemann
EJK015
Közreadta: Czidra László. EMB 14254
Bár az "etűd" elnevezés és maga a műfaj is elsősorban a 19. századra jellemző, etűdfunkciójú darabok (az ujjak edzésére alkalmas, többnyire tánceredetű tételek) már a barokk korban is léteztek. Czidra László, a nemzetközi hírű, kiváló magyar furulyajátékos és pedagógus ilyen darabokat válogatott, s ha szükségesnek érezte, a pedagógiai célnak megfelelően többékevésbé át is alakított e kötet számára. A barokk korban a furulyaművek legnagyobb része altfurulyára íródott, hiszen ez volt akkoriban az egyik "sztár" szólóhangszer. A szopránfurulya irodalma ennél jóval szerényebb - ma viszont az iskolai oktatásban igen fontos szerepet játszik ez a hangszer. Így hézagpótló jelentőségű az az igényes "gyakorló" anyag, amit Czidra László ebben a hangnemek szerint csoportosított gyűjteményben a tanulóifjúság kezébe ad. A kötet végén transzpozíciós gyakorlatok is találhatók, a növendékek ilyen irányú képességének fejlesztésére.
Czidra László
EMB14276
Czidra László kétkötetes (1a. kötet : Z. 14276; 1b kötet: Z. 14283) munkájában a 17-18. századi tánctípusokkal és azok előadásmódjával ismerteti meg a zeneiskolás növendékeket. Miután a barokk táncok a kor hangszeres muzsikáját szinte teljes egészében áthatják, alapvetően fontos, hogy aki ezt a zenét játssza, az ismerje-felismerje egy-egy courante, sarabande vagy gavotte lüktetését, jellegzetes ritmikai fordulatait. Az 1a kötetben egyszerűbb, rövidebb, a tánchoz még közel álló darabok kaptak helyet, a kottarészt az egyes tánctípusok eredetéről, jellemzőiről és előadásmódjáról szóló hosszabb előszó vezeti be. Az 1b kötet az 1a kötet szopránfurulya-változata (játszható még két oboán, illetve két hegedűn is). Az előszó és a zenei anyag nagy része megegyezik az 1a kötetével, csupán néhány, szopránfurulyán nehezebben játszható darab maradt el vagy cserélődött ki.
Czidra László
EMB14283
Czidra László kétkötetes (1a. kötet : Z. 14276; 1b kötet: Z. 14283) munkájában a 17-18. századi tánctípusokkal és azok előadásmódjával ismerteti meg a zeneiskolás növendékeket. Miután a barokk táncok a kor hangszeres muzsikáját szinte teljes egészében áthatják, alapvetően fontos, hogy aki ezt a zenét játssza, az ismerje-felismerje egy-egy courante, sarabande vagy gavotte lüktetését, jellegzetes ritmikai fordulatait. Az 1a kötetben egyszerűbb, rövidebb, a tánchoz még közel álló darabok kaptak helyet, a kottarészt az egyes tánctípusok eredetéről, jellemzőiről és előadásmódjáról szóló hosszabb előszó vezeti be. Az 1b kötet az 1a kötet szopránfurulya-változata (játszható még két oboán, illetve két hegedűn is). Az előszó és a zenei anyag nagy része megegyezik az 1a kötetével, csupán néhány, szopránfurulyán nehezebben játszható darab maradt el vagy cserélődött ki.
Papp Lajos
EMB14089
A zongorára megjelent (Z. 14046) korábbi gyűjteményhez hasonlóan ez is a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó, általában elterjedt vagy kevéssé ismert, de mindig szép és értékes magyar népdalokat dolgoz fel. A kezdő furulya- vagy gitárjátékost, a karácsonyi muzsikálást alkalomként felhasználva, szinte észrevétlenül vezeti be a magyar népdal világába.
Székely Judit
Gyermekdalok, népdalok, kánonok barokk fogású f-alt furulyára
Összeállította: Székely Judit
Gyermekdalok, népdalok, kánonok barokk fogású c-szoprán furulyára
Az Óbudai Népzenei iskola tanárai e könyvvel szeretnék segíteni a hangszertanulás hagyományos, paraszti módját. A pásztor családokban felnövő gyerekek előbb tanultak meg énekelni egy-egy dallamot, csak azután kezdték azt a hangszeren játszani. A hallás utáni tanulás az alapja ennek a módszernek, amely egyaránt fejleszti a gyerekek zenei készségét, bővíti repertoárjukat, és ami a legfontosabb: sokkal hamarabb jutnak sikerélményhez és a muzsikálás nyújtotta örömhöz.
A könyvhöz CD melléklet is társul.
Részletek a Juhász Zoltán által írt Előszóból:
"Régen általában 7-10 évesen kezdtek a gyerekek - főleg a pásztorcsaládok gyerekei - furulyázni. Ezek a gyerekek úgy nőttek fel, hogy születésüktől fogva egységes zenei nyelv vette körül őket, valahogy úgy, ahogy a beszélt nyelvi környezete ma is többnyire egységes minden gyereknek. (...) A régi furulyások tehát a nótákat énekelni tanulták meg előbb, hangszeren csak akkor kezdték próbálgatni, amikor a nóta már a fejükben volt. Már csak ezért sem fordulhatott elő, hogy valamely dallamot a kotta hangjait silabizálva próbálta volna megtanulni valaki hangszerén.
Ezt a néhány dallamot azért válogattuk össze, hogy aki ma kezd furulyázni, az is ilyen hagyományos, ha úgy tetszik, anyanyelvi módon foghasson a zenetanuláshoz. Az Óbudai Népzenei Iskola tanáraiként tapasztaltuk meg, hogy mely nótákat tanulják igazán szívesen a gyerekek (és a tanulni vágyó felnőttek), és melyek ezek közül azok, amelyek a furulyatanulás lépcsőfokaihoz is igazodnak. A dalok sorrendje tehát a furulyatanulás technikai szempontjai szerint alakul. A tanulás módjául ennek megfelelően azt ajánljuk, hogy először addig hallgassa a tanuló a soron következő felvételt, míg a fülébe nem kúszik a dallam és a szöveg. (...) Ha már el tudja énekelni a nótát, következhet a hangszer. Először mindig az éneket pontosan követő formát ajánlatos megtanulni a furulyán, a hangszeres díszítéseket, variációkat csak ez után. Szintén számos év tapasztalata, hogy a hangszeres variáns csak akkor értelmes és világos, ha a szöveg hangsúlyai a kivirágzott hangszeres formában is pontosan megmaradnak. (...) Elsődleges tehát az énekes forma, második lépés az énekes változat eljátszása hangszeren - az ének hangsúlyait pontosan követve - a hangszeres figura csakis erre a kettőre épülhet fel. És elsődleges a hallás utáni tanulás - a kotta csak a hallott zene értelmezésében kíván segíteni, de semmiképpen nem kíván hangszeres kottaolvasási gyakorlatok anyagává válni. Így modellezhetjük a leghívebben azt a tanulási módot, meleyet a hagyományos zenészek követtek, és így juthatunk talán idővel a zenei fogalmazókészség anyanyelvi fokára is."
Szerzők: Lőrincz László és Paragi Jenő. 14090
A Furulya ABC dalai egyénileg is elsajátíthatóak, persze segítséggel:
Szerző: Béres János.
Hihetetlenül sok ember tanult már ebből a kottából!
Béres János 1930-ban született Gagybátorban, ahol máig élő hagyomány a népművészet. Szüleitől tanulta a népdalokat, népmeséket, a néptáncot és a kézművességet, s már gyermekkorában megtanult játszani maga készítette hangszerén, a furulyán. 1951-ben lett hivatásos művész: a Magyar Állami Népi Együttes tagjaként előbb táncosként, majd furulyaszólistaként működött. 1960-ban Béres Kamaraegyüttes néven népi zenekart alapított, amellyel itthon és külföldön számtalan koncertet adott és rádió-, illetve televíziófelvételt készített.
A zenetanári pálya választásához a döntő indítékot Kodály Zoltánnal való találkozása adta 1951-ben, akivel mindvégig szoros kapcsolatot tartott. 1952-ben Béres János indította el a hazai furulyaoktatást, elkészítette a hangszereket (Béres-furulya) és a tantervet. A furulyaoktatáshoz 12 tankönyvet írt; közülük a háromkötetes Furulyaiskola 1965 óta több százezer példányban kelt el. 1975-ben megalapította az ország első népi hangszeres zeneiskoláját, az Óbudai Népzenei Iskolát. Művészi és pedagógiai munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével (2001), Eötvös József-díjjal (2010) és Kossuth-díjjal (2014).
Közreadta: Czidra László. EMB 7888
Gyűjteményünk szoprán-blockflötére készült. E hangszer a bécsi klasszikusok korában kiszorult a használatból és csak századunkban nyerte vissza jogait. Ez a magyarázata annak, hogy a gyűjtemény - az új magyar zene mellett - szinte kizárólag reneszánsz és barokk művekből áll. Köztudomású, hogy a régi mesterek csupán "vázlatosan" rögzítették zenéjüket; a művet a szakavatott előadónak kell rekonstruálnia. Gyűjteményünk célja, hogy segítse e régi stílusok szellemének elsajátítását. Minden régi művet eredeti és díszített változatban közlünk. A díszítéseket korabeli feldolgozásokból vettük át; ha ilyen nem állt rendelkezésünkre, a korabeli előadói gyakorlat alapján dolgoztuk ki. E megoldások mind javaslatok csupán; a növendék stílusismerete gazdagodásával egyre bátrabban álljon ki, rögtönözzön maga is díszítést! Amíg azonban nincs a megfelelő technikai és zenei eszközök birtokában, elégedjék meg a díszítetlen előadással. Ezért közöljük a szólamban az egyszerű és díszített változatot is.
Altfurulyára, zongorakísérettel
Akár egyéves altfurulya-tanulmányok után is érdemes már kézbe venni ezt a kötetet, amely jól ismert tételek, darabok mellett újdonságnak számító anyagot is bőven tartalmaz reneszánsz táncoktól mai magyar népdalfeldolgozásokig. A kezdőkön kívül középhaladók is haszonnal forgathatják, számukra elsősorban az eredeti barokk szonátatételek lehetnek érdekesek.
EMB14095
A kiadvány Béres János Furulyaiskolája I. és II. kötetéhez (Z. 5406, Z. 7062) nyújt kiegészítő anyagot: az iskola 37 gyakorlatának, népdalának és előadási darabjának felvételét tartalmazza. Ezen felül számos további gyakorlat, népdalcsokor és darab kottája és felvétele is megtalálható a kiadványban. Az összes anyaghoz rövid ismertetés tartozik, amely hasznos segítséget nyújt a technikai és zenei nehézségek leküzdéséhez.
A kiadványhoz tartozó több mint 50 felvételen a hangszer művészei játszanak. Valamennyi népdal és darab változatos, igényes hangszeres kísérettel szólal meg, így a növendék már a gyakorlás során valódi zenei élményben részesül. A kiadvány a Furulyaiskola I-II. köteteiben szereplő gyakorlatok, dalok és darabok kottáját nem tartalmazza, ezért a ''Furulyázzunk együtt!'' teljes értékűen csak a Furulyaiskolával együtt használható.
A kiadvány nyomtatott és digitális kiadásban kerül forgalomba. A hangfelvételeket csak a digitális kiadás tartalmazza, azonban a nyomtatott kiadásban szereplő egyedi kóddal ingyenesen elérhető a digitális kiadás.
Összellította: Markovich Judit
EJK003
Szerző: Kállay Gábor. EMB 14071
Eredeti és roppant hasznos pedagógiai kiadványt készített a furulyatanulás második-harmadik évében járó növendékek számára Kállay Gábor. A barokk korban leggyakoribb tizennyolc hangnem mindegyikében egy-egy skála- és hangzatfelbontási gyakorlatot, egy eredeti etűdöt és egy (vagy két) zongorakíséretes barokk szvit- vagy szonátatételt tartalmaz. Az összeállítás nem csupán a különböző hangnemekben elsajátítandó jártasságra helyez súlyt, hanem a legkülönbözőbb egyéb zenei problémákra is (ritmusképletek, dinamika, artikuláció stb.). A kottához külön füzet csatlakozik a barokk darabok zongorakíséretével.
A Misztrál együttes versfeldolgozásainak kottáit tartalmazza e kötet. Az első tíz év terméséből (1997-2007) - a kezdeti idők dalaitól a legutóbb született megzenésítésekig - nyújt válogatást a gyűjtemény. Az ismert és kevésbé ismert magyar és külföldi költők verseit sajátos és egyéni hangon megzenésítő, valamint népdalfeldolgozásokat játszó öttagú együttes (a zenészek és az állandó hangmérnök) minden muzsikus tagja rendszeresen ír zenét. A versválasztások önmagukban is tükrözik az együttes sokszínűségét, a megzenésítésekben pedig a hagyomány egy különleges, gyökereiben magyar, mégis modern dallamvilággal ötvözödik.
EMB 50287
Hegedű és zongora, Hegedű (több) és zongora, Furulya és zongora, Fuvola és zongora, Oboa és zongora
EMB14309
A 17. század első felében keletkezett rövid darabok: táncok és áriák gyűjteménye. A kötetben szereplő szerzők (Biagio Marini, Salamone Rossi, Andrea Falconieri, Maurizio Cazzati és Marco Uccellini) a korabeli Itália legkülönbözőbb vidékein éltek, velencétől Nápolyig. De nemcsak a földrajzi, hanem az időbeli különbözőség is jól érzékelhető e darabokban: Rossi 1610 körül írt táncai szinte még reneszánsz zenék, Cazzati 1660-as kompozíciói viszont már-már Corelli stílusát előlegezik.
Furulyakották
