Református énekek VIII. (CD)

  A felvétel a VI. Református Zenei Fesztiválon készült a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 2009. július 3-án.

KÓRUSOK: Debreceni Kollégiumi Kántus, Pasaréti Palló Imre Énekkar, Psalterium Hungaricum Kórus, Pécsi Református Kollégium Vegyeskara, KRE – Soli Deo Gloria Kórus, Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskara (Nagyvárad), Dunántúli Református Kántorképző Énekkara, Ceglédi Sztárai Mihály Vegyeskar, Szegedi Kis Kórus, Pozsonyi úti Hálaadás Kórus, Firesz Cantate Domino Kórus (Felvidék), Tiszáninneni Református Egyházkerület Cantus Firmus Énekkara, Kálvin Kórus, Beregszászi Magyar Református Gyülekezet Kamarakórusa, Nagykovácsi Református Kórus

KARNAGYOK: Arany János, Berkesi Boglárka, Cseri Zsófia, Hoppál Péter,
Berkesi Sándor, Bódiss Tamás, Brugós Anikó, Hargita Péter, Kriesch Katalin, Nagy Szabó Kornélia, Pintér Péterné Fésűs Judit, Süll Kinga, Szűcs Sándor, Veres Györgyné Petrőcz Mária

ORGONÁN KÖZREMŰKÖDIK: Varga László

KÖZREMŰKÖDIK: Cantores Ecclesiae rézfúvós együttes

Ha nem vigyázunk, elveszítjük a szavakba vetett hitünket. Pedig a szó emberi létünk legnagyobb kincseinek egyike; egy azok közül a dolgok közül, melyeknek révén többek lehetünk, mint bármely más élő lény ezen a földön. A szó egyszerre eszköze és eredménye az emberbe Istentől származtatott teremtő értelemnek. Ám szavaink erejét, hitelét ezernyi módon rontjuk. Hirtelenül és megfontolatlanul, durván vagy fölényesen, kétértelműen vagy hazug módon szólunk, s már nem értjük, miért is volt fontos régebben, hogy az új év első napján szép szóval, áldással köszöntsünk mindenkit, aki kedves nekünk. Nem értjük a fondorkodót, aki egykor csalással csikart ki áldást rövidlátó édesatyja szájából, s még kevésbé értjük az öregembert, aki ezután nem adhatott áldást a valódi jogosultnak, hiszen egyszer már kimondta az áldó szavakat.
Ha nem vigyázunk, elveszítjük az énekbe vetett hitünket. Pedig az ének emberi lényünk legszentebb kivetítődése; nyelv, melynek révén közvetlenül szólíthatjuk meg azt is, aki előtt értelmünk minden megteremtett szava hiábavalóság. Az ének egyszerre kifejezője és gerjesztője az embertől Istenhez mutató érzelemnek. Cantare, mondja a latin, s magyarra fordítva ez annyi: „énekelni”. Incantare, mondja a latin, s magyarul azt mondjuk rá: elbűvölni, elvarázsolni (Lám: a szavak!...). A latin szóhasználat világosan mutatja az éneklés valódi természetét: Az ének gyógyít, megtisztít, megerősít; ékesen szólni engedi azt is, aki a szép szavakra néma, s észrevétlen épít közösséget a benne résztvevőkből. Bármilyen jól fogalmazzuk meg a szót, annak a kimondás dallama adja meg értelmét és ható erejét. Ám az éneknek ezt a képességét hajlamosak vagyunk lebecsülni vagy aprópénzre váltva eltékozolni. Alig értjük már, miként acélozta meg egy himnusz a harcba induló katonák szívét, s tett kicsiny seregeket győzedelmessé óriás túlerővel szemben; a hangoktól leomló falak történetét pedig egyenesen szimbolikus, képes beszédnek minősítjük.
Az 500 esztendeje született Kálvinról sokan gondolják, hogy a szigorú értelem, a magvas gondolatok és pontosan megválasztott szavak embere volt, aki a templomból hajlamos volt kitiltani a muzsikát. Tévhiedelem. A szigorú Kálvin pontosan tudta, hogy élő és erőteljes hívő közösséget, nem lehet csupán az írás, a szavak – mégoly emelkedett – értelmére építeni. A boldog hitet, hogy szavainkban erő lakozik, a közösen megszólaltatott ének virágoztatja ki a szívünkben. S bizonyosnak tetszik, hogy a Szentírás egyedülvaló tisztaságát hirdető kálvini tanítások magvetésének a protestáns egyházban fölvirágzó énekkultúra adta a termékeny táptalajt. Lehet-e méltóbb virágokkal emlékezni a jeltelen sírban nyugvó szent aszkétára, mint épp azokkal az énekekkel, melyek ebből a táptalajból nőttek?! A nyolc esztendeje indult sorozat egy merészen kimondott szóból született: Legyen! Nyolc emlékezetes este együttes muzsikálása adott értelmet és erőt ennek a szónak. A magvetés sikeresnek, a táptalaj pedig termékenynek bizonyult. Ám a növekedés áldása – jól tudjuk – magasabbról érkezik. Amennyi eredmény, siker és érdem megszületett e sorozat elmúlt nyolc esztendejében, azért egyedül Istené a dicsőség.
Arany János

Nyolc év szolgálat után kimondhatjuk, hogy az Úr Isten kegyelméből a REFORMÁTUS ÉNEKEK hangverseny a Kárpát-medence reformátusságának legnagyobb zenei ünnepe, és a református énekkincs a MAGYAR ZENEI ÖRÖKSÉG RÉSZÉT KÉPEZI. Többek között ezért érezzük missziónak a református énekek CD-n illetve DVD-n történő megörökítését.
2009. május 22-én Debrecenben ünnepi keretek között a Kárpát-medence összes református templomának harangzúgására egyesültek – a történelmi határok miatt szétszakított – Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az anyaország reformátusai. Az Alkotmányozó Zsinat elfogadta az egységes Magyar Református Egyház alkotmányát. Mindannyiunk számára megtiszteltetés volt, hogy az Egyesített Magyar Református Egyház legmagasabb szintű lelkészi és világi – határon inneni és határon túli – vezetőit (püspököket, főgondnokokat, espereseket) köszönthettem a július 3-ai koncerten. Külön öröm, hogy Mádl Dalma, a Magyar Karitasz Jószolgálati Nagykövete évről-évre megtiszteli hangversenyünket.
Elmondható, hogy a „REFORMÁTUS ÉNEKEK” koncert igazán KÁRPÁT-MEDENCEI hangverseny, hiszen a 15 meghívott kórusból felállított több mint 350 fős egyesített kórusban képviselteti magát a Felvidék, Kárpátalja és Erdély, csakúgy, mint a hazai egyházkerületek. Számomra a kárpát-medencei magyarság egy nemzetben élő egységének megőrzése mindig is alapvető fontossággal bírt. (Nem véletlenül szervezzük 2002 óta a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje koncert-sorozatot.)
Büszkén adjuk a világ tudtára, hogy a „REFORMÁTUS ÉNEKEK” sorozat első és második CD-je is PLATINALEMEZ lett, a hetedik album pedig 2008 novemberében két hétre a MAHASZ slágerlistára került. Hál’ Istennek van igény a ZENGŐ IGÉRE.
2009-ben ismét történt néhány újítás a hangverseny dramaturgiájában. A négy blokk elején elhangzott egy-egy Ige, amelyet Asbóth József a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetője olvasott fel. Az est végén pedig – a kórusok, a karnagyok és az orgonista bemutatása után – Cseri Kálmán református lelkész, áldással bocsátotta el a gyülekezetet.
Az elmúlt nyolc év alatt 147 zsoltárt és dicséretet dolgoztunk föl az énekeskönyvben található 512-ből, vagyis még 365 hátra van. Ha az eddigi átlagot számoljuk, akkor még mindig 20 évünk van ahhoz, hogy a végére érjünk. A „REFORMÁTUS ÉNEKEK” eddigi koncertjein 6 orgonista, 29 karnagy és kórus, 7 szólista és egy rézfúvós együttes teljesített szolgálatot – köszönet érte!
Böszörményi Gergely - Koncertigazgató