Kottafutár - könyv, kotta, hangszer
Telefon: 30/2792017 (Bedő Péter)
Bevezetés: „A magyar táncfolklór alkotásainak többsége oly mértékben egyéninek tűnik, hogy szinte fordítva, ellenkező előjellel vetődik fel a kérdés: milyen általános közösségi érvényű törvényszerűségek szabályozzák a személyes alkotó-rögtönző tevékenységet…” (Martin 1969) Tisztelt olvasók, kedves pedagógus kollégák és más érdeklődők! Könyvem, amely nem kevesebbre vállalkozik – persze a teljesség igénye nélkül – mint ízelítőt adni abból, amit az elmúlt 15 év folyamán ötletekben és gyakorlatban felhalmoztam a magyar néptánc verbunkos típusának tanítási módszertanáról. Verbunkos táncaink oktatási módszertanával a nemzeti romantika, mint művészeti irány, és a kötelező hadfogadást felváltó, a legények katonának édesgetését, csábítását megjelenítő toborzásnak a paraszti életben, valamint annak asszimiláló hatását magába foglaló tánckultúrájának tanításához és értelmezéséhez szeretnék hozzájárulni. A módszertan, amellyel ezeknek a táncoknak a tanítási értelmezéséhez kívánok ötleteket adni, nem nélkülözi a pedagógiai vonatkozásokat, hiszen alapjában véve pedagógiai művet tárok az olvasók elé. Emiatt – reményeim szerint – elsősorban azok a kollégák forgathatják haszonnal, akik szeretnének újabb fajta tanítási ötleteket meríteni, a sajátjuk mellett kíváncsiak arra is, milyen módszerekkel és hatékonysággal állnak elő mások, jelesül a szerző. A pedagógiai folyamat, amely elsősorban az oktató-nevelő tevékenységben nyilvánul meg, igen fontosnak ítélhető meg abban a században is, amikor a népi kultúra mellé mindinkább beépül, és erőteljesen terjeszkedik a multikultura is. Ahhoz, hogy felmérhessük, mennyire káros, hasznos, vagy közömbös a nemzeti identitástudat megőrzése szempontjából, még nincs elég tapasztalatunk, ahhoz azonban van, hogy az identitáskeresés, a belső diffúziós válság, a tenni akarás és a bizonyítás vágya napjainkban talán még erősebben benne van az ifjú generációkban, mint ennek előtte. Vagy lehet, hogy csak a környezet változott meg, az igények nem is annyira, lehet, hogy mindig is a fiatalság, a serdülők, a maguk dacosságával, a felnőttektől eltérő útkeresésével, az új, önálló utak elérését részesítette előnyben? A pszichológia lejegyzéseit és értelmezéseit vizsgálva bizonyára ez igaz is, bár a pszichológia, mint tudomány jóval csekélyebb múltra tekinthet vissza, mint a zenés-táncos hadfogadás intézménye. De a verbuválás is alapozott arra az ifjonti hévre, arra a másként gondolkodásra, amely a pubertás korban és kevéssel azután a fiatal fiúkat jellemezte. Jegyzetemben tehát építek a pedagógia és a pszichológia tudományára, arra, hogy általában miként „működik” egy serdülő fiú belső késztetése, milyen eszközökkel és módszerekkel lehet a bennük rejlő erőt a saját hasznukra fordítani. Ezzel önbecsülést érhetnek el, kivívhatják a rangsort társaik között, és – ha úgy tetszik – imponálhatnak a lányok előtt, akiknek természetesen jól esik látni, ha a „természet koronája” összeszedett és harmonikus, nemcsak a testében, de a gondolkodásában is. Célom tehát nemcsak a puszta mozdulatok, motívumok reprodukálása, reprodukáltatása, hanem a gondolkodás és a tudásnövekedés gerjesztése, amely vérbeli pedagógiai feladat. Természetesen a gondolkodásra serkentést nemcsak a legényeknél érdemes erőltetni. Pedagógus kollégáink – úgy, ahogy magam is – sokszor találkoznak a fiatal fiúk problémáival, a felnőtt életet minél előbb elérni akaró, és azt külsőségeiben utánzó magatartásaival, a kötelességeiben még gyermeki lelket hordozó, de jogainak kivívásában már a felnőttséget követő viselkedésével. Nehéz kor ez, mindenkinek. De célt, értelmet, lehetőséget kell adni, hiszen első sorban ez teszi a felnőtteket azzá, akire ezek a gyermekemberek azért titokban felnézhetnek, akiknek a viselkedése pozitív minta is lehet, és céljaikat a felnőttek életéhez kell igazítani, hiszen rajtuk keresztül, érhetők el saját vágyaik. Ehhez értelmiségiek kellenek, olyanok, akik nemcsak a táncokat ismerik és reprezentálják megfelelően, hanem a gondolataikban olyan erős példákat mutatnak, viselkedésükkel olyan erős kötödést villantanak fel, amelynek alapja az a tudás, amely egyberendezi a mozdulatok ismeretéről, a táncról és a kultúráról alkotott képeket, amely megmutatja, hogy századoktól függetlenül értelmezhető az, ami összerendezi ezt a tudást, érteket teremt a lélekben és a fejben. Módszertanom tehát nem pusztán mozdulat-, és motívumtanulásra, reprezentálásra vállalkozik. A néptánc pedagógiában már teret nyert analizáló – mozdulattanító - mozdulatszintetizáló módszer, amely az ugrós táncaink tanítása módszertani könyvben is már megjelent, nem egyedüli üdvözítő megoldás. Azt azonban mindenképpen látnunk kell, hogy a mai fiatalság elé mind fizikai, mind mentális, mind pszichológiai vonatkozásban olyan „mintákat” állítanak, amelyeket a hagyományos demonstráló - imitáló módszerrel önmagában nem lehet kezelni. Ennek oka többrétű, de elsősorban a „mozdulati tapasztalatlanság” az, amelyik elveszi a kedvüket a gyakorlástól. Ennek alapján tartom fontosnak, hogy a módszertani leírások, ötletek mindkét formát megjelenítsék, de nyomatékosítsák a mozdulattanulás – mozdulatjáték lehetőségét, ezzel is motivációs alapot teremtve mind a tanárnak, mind a diáknak. A módszertan igyekszik lehetőséget teremteni a pedagógiai bipolaritás résztvevőinek arra, hogy kiélhessék szerepüket, kiégethessék a bennük lévő töltetet úgy, hogy annak fényénél mások is megláthassák saját magukat, ráleljenek a kultúrának arra az útjára, amelyen közösen vonulnak ifjabbak és idősebbek. Könyvem tehát nemcsak motívum-kultúra átadása, de identitás és oktatáskultúra megjelenítése is szeretne lenni. Kívánom, hogy ebben a felfogásban értelmezzék írásainkat, és nyugodtan illesszék mellé saját oktatási tapasztalataikat. Remélem, hogy mind a fiatalok, mind pedig a tanárok kamatoztathatják ismeretbővülésüket. Lévai Péter adjunktus Tartalomjegyzék: Bevezetés ...........................................................................................................3 Lektori ajánlás ....................................................................................................6 Sárközi verbunk – táncelemzés ..........................................................................9 A sárközi verbunkok tanítási metodikája .........................................................13 A borsod-gömöri szóló verbunkok tanítási módszertana .................................29 A marossárpataki verbunk tanítási metodikája ................................................43 Kiegészítő megjegyzések érdeklődő hallgatók számára ...................................55 Utószó ..............................................................................................................59 Szakirodalom ...................................................................................................61 Szaknyelvi kisszótár .........................................................................................63