Galga menti vonósbandák

Unger Balázs

CD-melléklettel

Használjon még a csontokon is!

Részlet a szerző előszavából:

A Galga zenekar cimbalmosaként 1996 őszén a turai táncegyüttest kísértem a helyi szüreti felvonuláson. A műsor utáni bálban a turai cigányzenekar Szénási Tibor „Tosko” prímás vezetésével húzta a talpalávalót a Galga mente táncos lábú népének. „Tosko”-ék több általam is ismert Galga menti dallamot muzsikáltak, de valahogy másképpen, mint ahogy azt mi játszottuk. A zenekarban hatalmas összhang uralkodott, és volt mondanivalója a muzsikának. Gyermekkoromban, mikor a vidék dallamait tanultam, nem gondoltam, hogy valaha is hallhatom ezeket eredeti előadóiktól, akiknél hitelesebben nem tolmácsolhatja senki a Galga mente gazdag zenei kultúráját. Ez a pillanat érlelte meg bennem azt a gondolatot, hogy érdemes lenne a Galga-vidék muzsikájával is olyan szinten foglalkozni, mint több erdélyi tájegység zenéjével. Talán ennek a környék is megvannak a maga Csipásai, Kodobái, vagy Zerkulái – annak ellenére, hogy a népzene itt nem legarchaikusabb formájában maradt meg. Mindig is furcsán néztem azokra a népzenészekre, akik tökéletes precizitással muzsikálják az erdélyi táncházas zenét, de nincsenek tisztában saját szűkebb pátriájuk hagyományaival. Több éves gyűjtőmunka után viszont rádöbben az ember, hogy itt is vannak Birinyik, Battisok, Toskók, Pika Mórecek, akiknek kalandos élete, muzsikája szintén megér egy misét…

Nehéz egy tájegység népzenéjét egy könyvben összesűrítve bemutatni, de nem is ez volt a célom. Sokkal inkább az, hogy a Galga mentén tanuló művészeti iskolás muzsikuspalánták megismerhessék azt a zenét, melyre nagyszüleik, dédszüleik mulattak, táncoltak, és amelyet mára már nem hallhatnak élőben szinte sehol. A könyv feladata továbbá az is, hogy a növendékek, a népzenekedvelő muzsikusok ne csak a kottafejeket lássa a zene mögött, hanem annak szélesebb hátterét is megérthessék a mellékelt képek láttán, történetek olvastán. A viszonylag egyszerű dallam- és kíséretszólam-lejegyzések főként az alapfokú művészeti iskolásoknak szólnak, nem törekedtem bonyolult, szövevényes kottaképek közzétételére – a stílusos muzsikálást amúgy is csak az eredeti felvételek beható tanulmányozásával lehet igazán megtanulni. Ehhez nyújt nagy segítséget a könyv CD melléklete, melyen 12 Galga menti banda muzsikája szólal meg az 1950-es évektől napjainkig. Reméljük, hogy a professzionális népzenészek érdeklődését is felkeltjük e tájegység gazdag instrumentális anyaga iránt, ezzel elindítva egy folyamatot, amelyben sok más, eddig „elhanyagolt” népzenei tájegység is elnyeri méltó helyét az autentikus hangszeres népzene színes palettáján.

Unger Balázs

cimbalmos, népzenetanár